A klasszikus költészet, a klasszikusok versei egyre idegenebbek a ma élő ember számára. Nem csak a hangzása miatt, hanem korunk robbanásszerű változásai miatt is. Nyelvünk folyamatosan bővül, alakul. Eltűnnek régi-módi szavaink, újak jönnek a köztudatba. Ki emlékszik például, hogy mi a petrence? A régi mesterségekkel eltűnnek a mesterek által használt eszközök nevei is. Vagy az általunk közismert mobiltelefon szó mióta is létezik? Vagy mit is csinál az informatikus? Vajon kiismerné-e magát Ady Endre 2013-ban Budapesten? Ezekhez tudom csak érzékeltetni a klasszikus és mai versírást is. Ezen a téren is óriási a változás. A kortársak nem lelkesednek a rímes, ritmusos verseket író költőkért. Elavultnak és sekélyesnek tartják. Sajnos előnyben részesítik az olyan műveket például pályázatokon, amit az egyszerű emberek nem értenek meg. Számukra értelmetlen az olyan vers, amely a szerzője emelkedett hangulatában összefüggéstelenül íródott. A modern költészetet az egyszerű emberek nem szeretik, ezért nem is olvassák, verses kötetet pláne nem vásárolnak.