A tüdő szerepe a belélegzett levegőben lévő oxigén átadása a vér számára illetőleg a már elhasznált oxigén, a szén-dioxid kijuttatása a szervezetből. Ez a folyamat speciális sejteken keresztül megy végbe. Az ember tüdejének bal fele két lebenyből, míg a jobb három lebenyből áll. Ezen szervünk nem rendelkezik önálló izomzattal, így a rekeszizom és a mellkas izomzatai felelősek a levegő cseréhez szükséges mozgást. A hörgők, amelyek gyűrű alakú porcok vezetik el a levegőt a tüdőlebenybe. A levegő útja a következő: száj/orr -> orrgarat/szájgarat -> gége -> légcső -> hörgők -> hörgőcskék -> tüdőhólyagocskák
Leggyakoribb tüdőbetegségek:
Asztma: ez egy olyan betegség, amely légutak nyálkahártyájának gyulladásának folyományaként lép fel. A gyulladásnak köszönhetően azokra az anyagokra, melyekre allergiásak vagyunk vagy éppen csak érzékenyek sokkal erősebben reagálunk. Gyakori, hogy gyermekkorban jelentkezik ez a betegség, majd a felnőtté válás során ezt kinőjük és felnőttként ez nem is jelentkezik újra.
Légmellről akkor beszélhetünk, ha levegő jut a tüdő belső és külső mellhártya lemeze közé. Ez a jelenség két féle képen alakulhat ki, leggyakrabban belülről, azonban sérülés, akár szúrás hatására kívülről is. Ennek igen súlyos légzési és keringési folyományai lehetnek, ezért ilyen esetben azonnali orvosi segítséget kell kérni. Hazánkban kb. 1400-2000 ilyen eset lép fel évente. A légmell leggyakrabban 15-30 éves korban jelentkezik, aminek oka a tüdőcsúcson lévő hólyagok megrepedése miatt szokott bekövetkezni.
A tüdőgyulladás bár időskorban veszélyes tud lenni, már aligha tulajdonítunk neki túl nagy figyelmet. Gyakorta bakteriális, vírusos, parazitás vagy gombás eredetű fertőzés az okozója. Influenza és hétköznapi megfázással is indulhat a tünet együttes, melyből általában pár hét alatt meg is lehet gyógyulni.
A tüdőrákot vélhetőleg kevés embernek kell bemutatni, de a teljesség kedvéért erről is ejtsünk pár szót. A rákosodás a hörgőjáratokban és/vagy a szivacsos tüdőszövetben alakulhat ki. Ez a fajta rák is a sejtburjánzás, sejtszaporodás szabályozatlan működéseként jelentkezik. A folyamat előrehaladtával a kór ráterjed a funkcionális részekre, mellyel fájdalmat okoz és működést negatívan befolyásolja.